Az idő és az időtlenség, időkezelés, késés tipikus kisvállalkozói vagy vezetői problémák. Ilyen vagy olyan verzióban nagyon sokan szembesültünk velük.
Rengeteg kliensem általános életviteli jelenségként is tapasztalja. Van, hogy nem az időkezeléssel van gondja, közvetetten azonban érintett. A téma összefügg a nemet mondással és a határok kezelésével. Most azonban az idő, a pontosság és a késés dimenziójánál maradok.
Nincs ideje. Vagy nincs ideje a számára fontos dolgokra.
Tehát az üzleti kontextuson kívül is gyakori releváns téma.
Az időkezelést érintő problémák legtipikusabb esetei:
Tele a naptár, sosincs idő semmire. Sosem tudok a feladatok végére jutni. Nem jut idő a számomra fontos dolgokra. Nem jut idő a hobbijaimra. Nem jut idő magamra. Nem jut idő a családomra. Nem jut idő a cég fejlesztésére.
Kések. Sosincs elég idő. Tele a naptár.
Szétszakadok. Sosincs vége. Sosincs megállás.
Ennek egy tipikus és első lépéses megoldása a jobb, reálisabb tervezés. Sok modell, módszertan van, ami segít a feladatok priorizálásában, reális tervezésben. Egy vezetőnél, vállalkozónál a delegálás magasabb szintű megtanulása is a hasznos eszköztár része, ha van kinek delegálni.
Eszközként az ismert modelleket gyorsan az ügyfelek kezébe adom. Naptár. To do list. Online szoftverek, Trello. Fontos – nem fontos priorizálás. 4D modell. Vezetőknél beszélünk a delegálásról.
Ugyanakkor nem feltétlenül ez a megoldás, illetve nem ez a kizárólagos megoldás. A hosszútávú belső egyensúly beállításához, egy önazonos működéshez jó eséllyel máshol is hozzá kell nyúlni a rendszerünkhöz.
A nyughatatlanság rossz érzés, a kielégítetlenséggel érdemes kezdeni valamit.
Mire az “ember” – adott esetben én – ezt a témát megfelelően rendbe teszi, valószínűleg már nem a wilberi W5-n van, ahol ez a téma-probléma előbukkan. Nem ugyanott van, ahonnan indult.
Kialakít egy egyensúlyt az életében, megismeri, megengedi, majd előtérbe helyezi a beinget, ami már nem, vagy nem tisztán a W5, a tudatszintre jellemző működés.
Nekem nem az hozta a megoldást, hogy összeszorított foggal megmásztam azt a hegyet, ami nem az enyém, nekem az a kell kategória volt. A “KELLEK HEGYE”.
És itt jelenik meg az, hogy a késés, csúszás és minden idővel kapcsolatos téma az idővel való küzdelem egy jele. Jele annak, hogy “nem ok valami”, de inkább, hogy nincsen egyensúlyban valami, és leginkább, hogy a te egyensúlyi pontod máshol van. Fontos felismerés tehát a megengedés, hogy te rendben vagy!
Nem a késéssel nincs rendben valami, nem veled nem ok valami. Hanem veled és a körülötted való világ viszonyával nem az!
“Nem jó rád az gatya”, nem férsz bele az időkeretbe, amit magadnak állítasz, vagy amit állítanak neked. Mit csinálsz, ha a nadrág, nem jó rád?
Fogyózol. Kigombolod. Szabóhoz viszed. Levágod a szárát. Újat veszel.
A magunkra húzott vagy “ránk kényszerített” időkerettel nem lehet valami hasonlót csinálni?
A késés nem feltétlenül rossz, csak egy jele, indikátora annak, hogy te ott a közösen konstruált időkerethez, és sokszor csak helyi, de maximum csak a korunkra, vagy lokálisan, kulturálisan jellemző konstruált időkeretbe nem akarsz, nem tudsz beleférni. Nem komfortos. Nem ott van az egyensúlyi pont számodra.
Ez nem feltétlenül rossz, és nem feltétlenül hátrányos!
Ez már mind címke! A hátrányos a rossz, de még a jó is egy címke.
A pozitív címkénél maradva egy pillanatra…
Hogyan lehet egyáltalán jó? Mire lehet jó?
Tovább maradok még valahol, nemet mondok a pontos érkezésre, a valahonnan való “időben történő elindulásra”, akkor valakire/valamire igent mondtam (remélhetőleg tudatosan, de ha nem az sem baj, az is igaz…)
Ez az “Igent mondás” címkeszerűen ugyan, de legalább pozitív címkeként.
Ha nem tudatosan mondok “IGENT, akkor valami másra, amire ennek köszönhetően, indirekten “NEMET” mondok, ahova nem érkezem meg időben, vagy a konvenciókra, amikre fittyet hányok, ott ez ellenállásként jelenik meg.
Ez az ellenállás feltérképezhető, megérthető. Az időkezelési probléma után a sokkal tágabb értelmezést, megértést, rendszerszerű rálátást és megoldási lehetőséget kap. A probléma nem probléma többé. Már a coaching elején témává duzzad.
A késésnek számos más értelmezése, más perspektívája van a hagyományos szűk, W5-s nyugati, vagy közép-kelet-európai 20-21. századi, 2020-as konstruktumon túl.
A késésnek önmagában vannak előnyei, csoportdinamikai dimenziói, amelyek sok pozitív vagy könnyen átkeretezhető illetve előnnyé, nyereséggé fordítható következménnyel járnak.
Számos pozitív késős sztori, vicces, tanulságos, önreflexiós és önismereti szempontból is hasznos, jó élmény kapcsolódik hozzá. Tudatosan vagy tudattalanul akár a késésből “ügyesen” azonnali és hosszabb távú előnyökhöz juthatunk.
Figyelemhez juthatunk. Kiemelkedhetünk a tömegből. Megjegyezhetnek.
Fontos dolgok megtalálása…
Fontos dolgok előtérbe helyezése…
Időkeret átalakítása…
Az idő tágabb értelmezése lehet egy adalék, a konstruktum jellege, a relativitása, a kulturális jelleg.
Az idő és ahhoz való alkalmazkodás megítéléséből eredő késés relatív, az idő konstruktum.
Az ára, hogy a doing megáll, nincs történés, nincs cselekvés.
De a megállás – főleg ha hasznos és tudatos – ha being, létezés – csak levéssé, érzékeléssé, megfigyeléssé válik, teremteni képes, újat hoz létre. A megállás, a nem történés elfogadása perspektívát, időt vált. Megváltoztathatja az érzékelést, a megfigyelést a tudatállapotot. Eltűnhet minden, ami korábban számított, eltűnhet minden konvencionális, elvárt, konstruált. Teljes üresség jöhet. Ami termékennyé válik. Ezt hívja a gestalt termékeny ürességnek, ahol aztán újra teremhet valami. Mert van tér és idő az új megszületésének. A U-Theory is valami ilyesmire hívja fel a figyelmet, a tudatos és tervezett távolságtartáshoz, eltávolodáshoz, perspektívaváltáshoz, hogy megfigyelhessük azt, amiben vagyunk, majd az új állapotból való megfigyeléseinket másként, máshogy használjuk fel, és más, jobb eredményhez jussunk.
Konzekvencia mi lehet?
- A késés egy jel, tünet.
- Az igazi megoldás nem az idő management.
- Az igazi megoldásnál háttérbe szorul és leértékelődik az eredeti probléma, talán helyére kerül.
- A megoldáshoz be kell állnia az egyensúlynak.
- Az egyensúly megtalálásának egyik eszköze az elfogadása annak, hogy ez van, kések, jól vagyok, több időre van szükségem, van minimum egy részem, aki ezt akarja…
Ez a részem Fontos! Ez is én vagyok. Ez egy mag, egy csíra. Egy gyermek, legbelül. Ezt a részem fel kell ismernem. Meg kell tudnom szólítani. Majd megfogni a kezét és vezetni. Ha megtanul járni és beszélni, nekünk érdemes megtanulni őt, figyelni, követni és hallgatni rá. Hallgatni rá is. Tanulni tőle is. Ez az integráció.
Ezzel többek leszünk, így egy igaz énrészünk korábbi ellenállásként való manifesztumát, alkotó, teremtő erővé emeljük, és a magunk mint teljes egész rendszer, egy pozitív, építő helyére kerül részegészévé fogadjuk.
A nyereség nem az, hogy pontos leszel, (mellékes adalék, pozitív externália 🙂 ) hanem, hogy stresszmentes és kiegyensúlyozott, hogy beépítetted a beinget, hogy több erőforrásod lesz és nagyobb perspektívád.
És nem azzal nyersz, ha megtanulsz pontosan érkezni, hanem azzal, ha úgy rendezed, vezeted az életed, hogy az időben ne okozzon túl sok stresszt, feszültséget neked.
Ha úgy tetszik, azzal, hogy kiharapod magadnak azt a szeletet a világból, amire szükséged van, annak minden következményével (mindezt úgy, hogy nem más kárára).
Magadhoz formálod a világot, viszont csak a te világodat, csak a neked járó részt a világból, ami egyszerre korlátlan és korlátozott, korlátlan annyiban, hogy bármit megtehetsz a saját komfortodért, korlátozott annyiban, hogy ezt csak addig teheted, amíg mást ez nem korlátoz, mást nem bánt, amíg mást nem hajtasz igába, amíg mást nem kényszerítesz.
Nehéz egyensúlyozás ez.
Hiszen nehéz megtalálni a pontos egyensúlyt, az éles határt abban, hogy a másik kényszerítése, alkalmazkodása amiatt történik, hogy te kényszeríted valamire, amiatt hogy ő akarja tudattalanul, mert valójában tehetetlen. Sokszor mindkettő.
Ha magad a legtisztább, őszintébb, transzparensebb értelemben kivonod a képletből, talán elmondható, hogy nem a te felelősséged többé, ott talán a te világod határából mélyítheted a te világod a végtelenségig, akár a korlátlan idő birtokában.
Ott aztán lehet lenni, létezni. Ott el lehet engedni, összefolyni, elfolyni. Ott maximálisan te vagy a főnök.
Amikor ebből az állapotból tekintesz vissza a kiindulási problémára, a kiindulási problémára már rálátsz, érted, már nem úgy számít, már talán megoldásod is van rá, talán a kiindulási probléma már nem is létezik, legalább is nem úgy.
Más ember lettél.
