Work-life balance home office-ban

Szigorú menetrend szerint olvasok kora reggeltől; élvezem a nyugodt, inspiratív új ismeretet befogadó, magamban integráló és kreativitásra alkalmas énidőt. Korábban nem ismert határozottsággal mondok nemet a napi céges rutin feladatokra, emailekre, sürgősnek és fontosnak tűnő tennivalókra.

Ebbe, a most már évek óta tartó megnyugtató rendbe hasít bele a Covid-19 pánik és válság. Egy pillanat alatt a régi, megszokott, magas stressz szinttel járó kora reggeltől késő estig tartó irányításban, számtalan vezetői egyeztetésekben találom magam. Négy cégben rögtönözzük a különböző válság stratégiákat, van egy fajta örömöt és mámort is okozó magas - talán néha nosztalgikus - stressz érzés bennem.

A stressz is kreativitásra ösztönöz. Online ovi-projektet kezdek szervezni párommal és az arra nyitott szülőtársakkal. Szinte ugyanannyira érdekel az új feladat, mint a cég mentése. A parancsnoki híd otthon van, a család is otthon van. Együtt vagyunk, de nem vagyunk együtt. Halmozódik a feszültség, az egymásra nem figyelés, ugyanakkor egy helyben, szinte mozdulatlanul gyorsult fel a belső világom.
 
Egy coachingban, majd a rákövetkező este ért el a mélypont. A fejben tudatosított és részben nosztalgikus elégedettséggel megélt stressz ellenállásban jelenik meg a testemben. Feszít,  fáj. Nem akarok hajnaltól dolgozni. Hagyjatok békén, nem akarok folyamatosan meetingelni. Nem akarom a régi életem! Nincs szükségem erre a régi stresszre! Nyugalmat szeretnék! Lassulást! Énidőt! 

Ha kívülről nézek az egészre, nem is hatékony, nem is jó, nem is tesz jót. Ezt évekig nem vettem észre. Elkezdem mederbe terelni az új életemet. Pár nap alatt beáll.

A belülről érzett stresszt sikerül elkapnom és kiengednem. Remélem másoknak már pozitív energiaként adom át. Új időbeosztást tervezek. Felszabaditó érzés a Covid-19 előtti rutin teljes törlése a naptáramból. 
 
A megkönnyebbülést és az új rutint az időátállítás hozza meg; reggel 6-kor kipihenve ébredek, elég időt hagyva magamnak a reggeli inspirációra, majd a kislányommal való csevegésre és mindehhez szervezem hozzá a hívásokat, a munkát. Hátradőlés. Újratervezés. Agilitás. Rezilencia. Énidő. 

A karantén alatti idő újra kiszámítható lesz. A bizonytalanságban is tudok biztonságot teremteni, mindez bizonyosságot és tervezhetőséget teremt. A cég menetrendben nincs többé meglepetés. A Covid-19 periódus újabb és újabb szakaszaira szinte automatikusan illesztjük a cégek üzemeltetésének különböző forgatókönyveit.
 
Kérdezik sokan, hogy milyen lesz az új normál. Nekem most új normál van. Majd lesz egy másik, egy még újabb normál. Minél gyorsabban, rugalmasabban és minél nyugodtabban tudok perspektívákat váltani, minél kifinomultabban fogok „hat érzékszervvel” magamra és a környezetemre (család, cég, kollégák, barátok) figyelni, a váltás annál könnyebb, a fejlődés annál látványosabb és fájdalommentesebb lesz.