Nyártervezés

Év végén évértékelés, majd új évtervezés. Fogadalmak. Year compass. Új élet reménye. Az évek óta görgetett life vagy business projekteket újraálmodjuk, újraírjuk, majd fogadalmat teszünk ismét. Aztán indul az újabb görgetés…
 
Most nyár eleje van. Nekem ez is egy (fél)év vége és valami másnak a kezdete. Jöhet a számvetés. Elment az év fele.

A nyár nekem mindig szent volt

Nyáron nincs suli, sosem volt, akkor munka se legyen. Első igazi munkahelyemen is a nyár volt a végső döfés az együttműködésünkbe.
Nyáron szeretnék elengedni és semmit tenni. Pihenni, élvezni az életet, szabadságon lenni.  Nyarat habzsoló gyermekként létezni végtelenül.
 
Mondhatnám, hogy örök életemben boldogságot, szabadságot, beinget kutattam tapasztalati úton, de ez nem igaz. Tudatosan biztosan nem.
 
Tudatosan 2017 nyarát terveztem meg először, tisztelegve a sikeres 2016-os nyár előtt, amikor a diákévek után először mehettem korlátlanul és kontroll nélkül nyaralni, úgy, hogy még az üzlettársam sem nézett ferdeszemmel, mivel éppen kiszállt a közös cégből, így egyedüli főnököm is levette rólam, amúgy sem túl szigorú szemét.
 
A 2017-es nyarat azonban már máshogy akartam szervezni: tudatosabban, tervezve és a pihenést tartva fókuszban.
2018-ban tökéletesítettem; sokkal több aspektust, tényezőt számításba véve, és jobban figyelve az engem körbe vevő személyekre is, de figyelve cégeimre, projektjeimre, nem megfeledkezve a saját igényeimről sem.
 
A tervezés lényege a jóllét, A szabadság, pihenés, a számomra kellemes és fontos dolgok prioritásba helyezése volt. A keretet és a célt ez jelölte ki és nem fordítva.

A sürgős és fontos az elengedés lett

Sokat számolgattam már, mennyit is dolgozom valójában és abból mennyit hatékonyan. És mennyi a szenvedés, önbecsapás?
Gyors matek után, hogy mennyi is a nettó hatékony munkaidő éves átlagban, heti 13 óra, tehát 3 fél nap, vagy 2 koncentrált 6 órás nap jött ki. Nálam a napi 4 óra esélyesebbnek tűnt. Sem a fókuszáltság, sem a koncentráció nem volt az erősségem sosem. Változó szorgalom és magatartás, némi nem diagnosztizált ADHD tünet.
 
Vállalkozó vagyok, némi önismeret után megértettem, hogy vállalkozni szabadságvágyból kezdtem. Szabadságvágyból, alázatnélküliségből, lázadásból, keret-, és szabályalkotási vágyból, irányítási vágyból és függetlenség keresésből.
 
Nem is értem kit vágtam át, amikor órákat ültem a gép előtt vagy az irodánkban, tényleges haladás nélkül. Magamat biztosan.
Ki mondta, hogy a nettó hatékony munkaórák számát bruttósítanom kellene? Talán csak én magam. Esetleg rejtett, egy életre szóló üzeneteim.
 
Ezzel a “nettósítási és fókuszálási igénnyel” kezdtem az újratervezést, és ez is merészen hangzott a korábbi nonstop, reggeltől estig tartó vállalkozói lét után.
Dolgozzak csak 3x fél napot! 
 
Itt azonban nem álltam meg, hiszen én 2017 nyarán a 2016-os teljesen lógós nyarat szerettem volna jól tervezni, és 2018-ban pedig a korábbi sikereket megfejelve tudatos és hatékony projekt és cégvezetést is belekalkulálni, megszabadulva végre valamelyest az örök lógós és megúszós jelzőktől (lehet, hogy van bennem valaki, aki szigorú szemmel, bár humorosan és szeretetteljesen önmarcangolva építi az ambivalens brandet?).
 
Szóval itt nem álltam meg, mert ezzel csak a maximum munkára fordítható időt lőttem be, de célom a minimum ráfordításból a leghatékonyabb működés, ráhatás volt. Azt akartam elérni, hogy a lehető legtöbbet tudjak nyaralni, illetve azt csinálni, amit szeretnék, és a lehető legkevesebbet foglalkozni a cég körüli munkával, ami az új üzleti ötleteken és a nagyobb ihletésű cégfejlesztéseken, akár cégeladáson vagy -vásárláson,  stratégiai tervezésen túl, nem nagyon vonzott már. 
 
Feltettem a kérdést, hogy ki vagyok én a cégeimben, ki szeretnék lenni és hogyan hathatok a lehető legjobban a projektekre, üzletmenetre nem elfelejtve azt sem, hogy mi az, ami igazán érdekel a cégvezetésben.
 
Amit szeretek, és ami szükséges, a realitás, ahol tehetek valamit egyáltalán, ahol tőlem függnek a dolgok, a minimális kontroll és nagy mozgástér, elengedés úgy, hogy közben a lehető legkevesebb időből a legtöbbet hozzam ki a cégekből. Új projekt nem indul minden héten, sőt jó, ha a korábbi ötlet cunamiból visszaveszek.

A nagyobb projekteknél általában egy 2 hetes kontroll, 1 órás státusz meeting is elég.
Az operatív működés - cég és vezetői struktúrától függően - heti 1 vagy 2 heti státusz meetinggel működőképes.
Ez így öt cégnél két hetente max. 2x5 óra munka, ha hatékonyan csinálom. Valami más? Mit felejtek el?
 
Persze havi egyszer egy nagy értékelő, és negyedévente meg egy teljes rosta a felső vezetői minimum! Ez 5 óra havonta és  negyedévente is, ami így további 5 óra, öt cégnél. 17 óránál járunk havi szinten, de ennek egy  része már nem is a nyárra esik. Ez pedig nem több, mint 4 óra egy héten.
 
Mit hagyok ki? Semmit!

Illetve attól függ, ki vagyok a cégben (és persze attól is, hogy a cég milyen szervezettségi szinten van). 
Mivel én az operatív tulajdonos, a tulajdonos cégvezető vagyok és szeretnék lenni, így elég a leírt időráfordítás. Elég, amennyiben minden más kalapot a szögre akasztok vagy átadok másnak. 
  
2016-ban elengedtem valamit: a munkát, illetve a nem hatékony, fölöslegesen végzett részét a munkának, ami valahogy nekem - talán nem helyesen - munka címkeként vésődött be a fejembe. Hiszen, amikor olyan tevékenységet végzek, amit szeretek, az szórakoztat, azt élvezem, azt játéknak és szórakozásnak hívom, még ha közben sok ember is él meg belőle, és a tulajdonos is gyarapodik. Legyen az vállalkozás, cégépítés, brainstorming, az nekem szórakozás, amit nem hívtam sosem munkának.
 
2016-ban tehát elengedtem a nem hatékony tevékenységet és azt a “kell-t”, hogy 8, 6, 4 , X órát kell, illik dolgozni, illetve illik mutatni bármit is, vagy azt az elképzelést, hogy van bármilyen törvényszerűség is, ami azt mondja, hogy a céget valahogy “kell” vezetni.

És megengedtem valami mást, az élet élvezetét

Nyár tervezésbe kezdtem tehát, tudatosan vallva azt, hogy a cél a maximális pihenés és az élet élvezete úgy, hogy közben figyelek a cégeimre, de csak ott és akkor, ahol én kellek igazán. Megfordítottam a tervezést, célt változtattam. A cél a boldogság, elégedettség being lesz, és ez ad majd prioritást, idő keretet, idő strukturálást és kikényszeríti a hatékonyságot.
 
Ha elég bátor vagy és belekóstolsz a jóba…
Ha elég merész vagy és elengeded a nem elvégzett feladatokat…
Vagy elég nagy bizalommal vagy a kollégáid iránt, hogy rábízd másra, amit más is tudhat,  akkor lesz megoldás a kemény és megkérdőjelezhetetlen szórakozás órarendjének betartására.

2018-ban az első tudatos nyár tervezésemnél 5 alapvetést határoztam meg: 

• A Pareto-elvet 80/20 szabályt.

• A nettó munkaidőre végzett számításaimat.
• Az előbb a munka és aztán a pihenés mondás elleni zsigeri tiltakozásomat.
• A tényleges és szükséges szerepemet a cégeimben.
• Azt hogy milyen tevékenységek motiválnak még a cégekben, miben vagyok jó (“komparatív előnyök”).

Fogtam tehát egy XLS-t, beleírtam a cégeket, projekteket és a fenti számítás alapján fontos  feladatokat. Majd egy külön és talán az első oszlopot kapott a nyaralás, amiben az szerepelt, hogy mit szeretnék csinálni a nyáron, hol, hogyan, kivel szándékozom pihenni, nyaralni, hova szeretnék utazni. Majd amikor mindenre és mindenkire jutott idő a beosztás szerint, átírtam a naptáramba, hátra dőltem és búcsút intettem a régi lógós vagy megúszós nyaraknak, hiszen életemben először alaposan  megterveztem a nyaram.
 
Ősszel jött a felismerés, hogy jó volt és, hogy működik.  A cégek is. 
Majd a kérdés, hogy mi az oka, hogy nem így élek? 
És az új kihívás, hogy ezt egész évben így csináljam!