Alku

- Mit vársz még az élettől?
- Nem tudom. Pár évet. Sokáig élni!
- Meddig szeretnél élni?
- Nem tudom. Hát jó lenne még harminc vagy negyven talán még jobb.  De legalább húsz!
- Alkudozol! Mit csinálnál még negyven, harminc vagy húsz évig?
- Pénzt, házat, nagyobb céget. Felnevelném a gyereket. Majd nyaralnék. Pihennék végre.
- Végre valami, amiben biztos vagy!

xxx

Tegnap egy szentély elé léptem. Egy lány állt mellettem. Lehetett volna esküvő, de búcsú volt.
Több napos összehangolódást, alapos lélekgyógyítást búcsúztattunk.
Búcsú volt, szertartás. Hatásos set up és megrendítő zene.
Érzelmileg, érzékileg megnyílt állapotban, még mélyebbre megy.
Minden hang, ütem és billentyűleütés máshogy szól. 
Mélyen, legbelül, velem egyesülve hat a dallam. 
Tisztán, teljesen megnyílva, sebezhetően, megérintve rendülök meg a szentély felé közeledve.
Itt és most olyan történik, ami majd a jövőben fog… Akkor és ott. Lépünk egyet.
Szüleimet búcsúztatom majd egyszer. Ugyanígy fogok állni és sírni.
A két időpont között nem tudom, hogy érzékelni tudom-e majd az eltelt időt, illetve mennyinek fogom érzékelni.
Nemrég születtem.

Egy óra meditáció megnyugtató lassúsága utólag néha egy percnek tűnik. És mégis örömmel és elégedettséggel tölt el e hosszú és tartalmas perc megélése.
A szentélyen gyümölcs, virág, kis szobor, hangszerek.
Messziről búcsúbeszéd hangzik fel. Hatásos.
Igazából magamat is temetem, magamat is sajnálom.
Nemsokára, talán csak pár perc múlva a saját síromban fekszem. Még, ha több év is telik majd el, lehet, hogy pár percnek tűnik.
Ijesztő! Félelmetes! Mint a nyaralás első és utolsó napja.
Mikor? Nem tudom.

xxx

Alkudozom…
- Pár év jó lenne még; legalább öt, három vagy csak egy!
- Minek? Úgysem kezdesz vele semmit, csak eltelik!

Egy hetet kapsz! Töltsd el azt jól!
Egy heted van, és nagyvonalú vagyok, élj úgy, hogy nincs tovább! 
Csináld azt, ami a legjobb neked! Találkozz azokkal, akiket szeretsz. Legyél azokkal, akiknek adni tudsz, és akik neked adni tudnak!
Fejezd be a munkád vagy a műved, ha kitaláltad, ami igazan a tiéd! Ha nincs még, ugorj nagyot, és találd ki gyorsan, úgyis mindegy, már csak pár nap van hátra. Mit kockáztatsz?
Ha a nyolcadik nap is felébredsz, élj tovább, mintha minden következő csak a hetedik lenne!
Teremts!

xxx

Meghajolunk és lefekszünk a szentély elé. Meghalunk.
Percek telnek el. Évek is lehetnének.
Majd egy-egy ajándékot magunkhoz ragadva eltávozunk.
Messziről visszanézve a soron következőkre, akik a szentély elé vonulnak, kicsit talán megnyugszunk. Túl vagyunk rajta! Megpihenhetünk.
Meghaltunk picit és most újra élünk. Vagy éppen csak meghaltunk.
A teremben egy cica szendereg a szertartáson túllévők között. 
Az orrához közel helyezem az ajándékokat, egy virágot és egy narancsot. Pajkos jóindulat és szeretet van bennem. Jó orra van. Álmodjon kellemeset! Utazzon messzire.
Narancs és virágmezők. Mennyei.
Szép. Tökéletes vonalak. Kis szfinx. Békésen dorombol. Mélyről tör fel a sírás belőlem. Még most is fáj.
Mintha most gyászolnám igazán el. Éppen most. Majd húsz éve ment el. 
Sok-sok percet töltöttünk együtt. Tartalmas és hosszú volt. Elment. A múlté.
Mertem szeretni. Feltétel nélkül elfogadott. Ezért lett játszópajtásom és lelki társam is egyben.
Eltemettem akkor, és most gyászolom. Itt és most.
Őt, mindenkit, Téged, magamat a szentély körül. Ma és talán holnap is. Alkudozom…