A fa alatt

Ő, az éppen összegyűjtött kövektől vesz búcsút. Haza akarja vinni a kincseket, viszont  túl sokat gyűjtött, tele van a keze, nehezek is, így nem mászkálhatunk tovább a sziklákon. 

Átérzem a veszteségét. Lehet valami varázslatos számára a kövekben, nehezen engedi el őket. 

Kíváncsi lennék arra is, miért éppen azokat szedte össze.
Türelemmel várom, amíg saját maga jön rá, mit is csináljon velük. Vonakodok nemet mondani. 
 
Házat épít a bogaraknak, medencével. A lelkes kitartással és izgalommal összegyűjtött kövek búcsúja okozta fájdalmat a bogaraknak szánt szentélybe temeti.
 
Hol Mimit, hol a nagy fát nézem. A szikla tetejéről csak a törzse közepét látom. Nagyon picik vagyunk. Megigéz a törzs színe, vastagsága, szilárdsága, a párhuzamos vonalak, amelyek tartanak le-, és felfelé, szinte a végtelenbe.
Csak a közepét látom, csak egy részletet. 
 
Érzem, ahogy hat rám. Látom, szinte érzem, hogy él.
Fura érzés, valahol egy normál és egy módosult - mondjuk begombázott - tudatállapot között érzem magam. Több a normálnál, de kevesebb egy betépettnél. Sokkal fókuszáltabban látom, érzékelem a fát. Szinte lélegezni, élni látom. Inkább tudom, hogy lélegzik és érzem, hogy él. 
Hiszem, hogy egyszer lélegezni is látom majd. 

Még nem látom, hiszen ez mégsem egy erősen módosult tudatállapot. Tiszta vagyok, a lehető legtisztább.
Jelen van még az agyam, a racionalitás, engedi ugyan az erős figyelmet és a jelenlétet, talán támogatja is, de akadályozza is. 
 
Folyamatosan próbálom megfejteni, mi történik, tudom és érzem, hogy van tovább, de ezt összpontosítással és aggyal akarom elérni. Akadályoz az akarás. 
 
Felnézek a fa koronájára, gyönyörűen terebélyesedik szét a magasban. A korona-ágak is megigéznek. A testemben érzem a természet által alakított vonalakat, formákat. Nincs megfejtés, hogy hogyan és miért hat, hogy mit és hol érzek.  
A távolabb lévő fa korona-ágai még kopaszok. Ábrákká formálódnak, ijesztő ábrák, figurák rajzolódnak ki. Érzem, hogy olyanok, amelyek valaha komolyan megijeszthettek volna.
Nem flashback, nem LSD. Ha az lenne, már megevett volna az erdő és maga alá gyűrt volna a tudatalattimban még nem feldolgozott árnyék.
 
xxx
 
Elkészült a szentély, véget ér a szertartás. A bogaraknak épített házat és medencét megörökítjük, az alkotó pózol. Majd ereszkedni kezdünk…