Időprésben az üzlet

Kisgyerekként pontos és szabálykövető voltam. Jól is van ez így, kisiskolás korban. A felnőttség, partnerség, kitüntetés és némi burkolt elvárás szimbólumaként apámtól kapott karórát  büszkén hordtam. Mindig időben hazaértem.
 
Egyetemista éveimben már nem volt előadás, sem buli, amelyre pontosan odaértem volna. Nem is akartam, nem is ment. Nem is nagyon várták el. Nem számított semmi. Majd, így ástam bele magam az cégépítésbe.
 
Rengeteg külső elvárással találkoztam az időben érkezéssel kapcsolatban, kezdett fájdalmassá válni a prés, amelyet a külső elvárások és a belső ritmusom eltérése okozott. 
 
Minden nem teljesített külső elvárás ellenére vállalkozásaim sikeresek lettek. Együttműködésünk üzlettársammal ugyan számos konfliktussal járt együtt, amelyet közösen éltünk meg a különböző ritmus, hozzáállás, elvárás és a háttérben húzódó családi minták miatt, végtére működőképesnek bizonyult, sikeres lett. 2014-re még a Forbes is elismerését fejezte ki egyik rólunk írt cikkében.  A kollégák elviseltek, teljesítettek. Puha, indirekt alkalmazkodási kényszert erőltettem rájuk az alternatív idő értelmezés miatt. 
 
A gyermekkori megfelelés, pontosság, naptár, rendszer,  órarend, beosztás szeretete a cég építésénél és vezetésnél újra előtérbe került, nem tudtam tovább lebegni az egyetemi évek időtlenségében.

Újra megnőtt a rendszer iránti igényem. A rendszer azonban egyre túlterheltebbé vált.

Stressz, soha véget nem érő teendők, felületesen elvégzett feladatok, munkák csúszása, halasztás, késői hazatérés, társam hanyagolása, állandó kialvatlanság és időprés. Az énidő jelentését sem ismertem igazán, így az igényt sem fogalmaztam meg, örökös harcban álltam az idővel.
 
Anno - az első ügyfélkezelő szoftverünk bevezetése előtt - még a cég ügyfeleinek, (fogászati páciensek) beosztását is Google naptárban vezettük, ahogy a napi céges feladataimat, projektjeimet, ráadásul a kollégák feladatait, időbeosztását is ott lehetett számon követni. A Google kalendárban lehetőség van egy felületen keresztül korlátlan számú különböző naptár megtekintésére, egyszerűen csak ki kell pipálni a láthatóságot.
Egy idő után már a naptárfelületen megjelenő sok kis külön naptár is kaotikussá vált.
 
2015-re egymillió GBP forgalmú londoni fogászatot vezettünk. Mellette egy kis digitális ügynökséget, turisztikai céget irányítottam, és éppen a budapesti rendelőnket, illetve a klinikát támogató frissen felújított, új belvárosi háttér irodát nyitottuk meg.

Temérdek emberrel dolgoztunk együtt, akkoriban volt az első igazi business coaching folyamatom, egy üzleti coach-csal. Oda sem érkeztem pontosan, az akkorra már beiktatott délutáni tenisz edzésemről loholtam át a dugóban, valószínűleg mindkettőről késve, ebédet kihagyva, percenként több ezer forintot kidobva az ablakon, a sok tízezer forintos business coaching és a tenisz edzői díj miatt.
 
Adta magát a késés és időbeosztás téma.
 
Büszkén vágtam rá a coach azon kérdésére, hogy van e naptáram, vezetem- e az időbeosztásom valahol: 
“PERSZE” mutatva a mobilomon lévő google naptáramra.
 
Hm...! Mosolygott. Bravó! Nem semmi!
Jó, hogy használod! Hogy működik, hogyan szolgál? 
 
Hebegtem, habogtam. Majd a zavar és nevetségesség mögött húzódó szégyent, amitől akár sírva is fakadhatnék, egy racionális hárító mosollyal lepleztem. Negyed-, fél-, maximum órás idősávokban 8-10 különböző feladat, találkozók, hivások, projektek, akkorra talán már az ebéd és sport is szerepelt a naptáromban, három hívással vagy megbeszéléssel egymásra foglalva. Szünet nélkül! Egy perc szünet nélkül!
 
A Google naptár vagy bármilyen más eszköz, applikáció, a jelenlegi legmodernebb rendszer, amit a feladataink, időbeosztásunk, üzleti, vagy magánéletünk támogatására használunk, annak megfelelő alkalmazása nélkül nem vagy nem igazán segít. Lásd az én naptáramat. Ha valamit nem használok megfelelően, szinte még nagyobb káoszt okoz.

A business coach-csal kiválasztottuk a legfontosabb és azon minimális napi feladatok számát, amelyek elvégezhetőek, és szüneteket iktattunk be:
Szüneteket befejezésre, leeresztésre, lélegzetvételre, elindulásra, odaérésre, piros lámpára és dugóra, vagy egy rövid beszélgetésre. 
 
Talán egy évbe is telt, mire az időbeosztásomat több kisebb és nagyobb igazítás után beleillesztettem a jelenlegi világ és üzleti élet által követelt idő és tér dimenzióba. Az idő-, és feladat beosztásom reálissá vált. 
 
Ezen folyamat következő nagy lépcsőfoka a személyre szabás, finomhangolás, ahol maximálisan az én magam igényeit, szokásait, személyiség jegyeit kezdtem figyelembe venni a tervezésnél. Ehhez magas szintű önismeretre, tudatosságra, fegyelemre és önszeretetre, öngondoskodásra volt és van azóta is szükségem. 

Feltettem magamnak a kérdést: 
Hogyan szolgál engem az eszköz, a módszer? 
Hogyan van a munkám, értem? 
Hogyan élvezem jobban az életem?

Van, akit ez a téma szinte nem érint, esetleg csak a környezetében szenved az időprésben lihegő emberektől. Hogyan érint akkor a téma, ha “csak körbe vesznek” az ilyen típusú emberek? Mi az oka szerinted, hogy te ugyan igen, de környezeted, a körülötted lévő emberek nem jól, illetve nem a neked megfelelő módon struktúrálják az időt? 
 
Van olyan szerencsés, akinek jobban megy az időmenedzsment, adottságból, sokszor azonban egy számára talán nem egyértelműen felismert helyen “lop”időt magától, vagy valaki számára talán túl közeli embertől. Teli a naptár, tökéletes a terv, rendben mennek a céged ügyei. Rendezettség, struktúra, kiszámíthatóság. Elég pénzt keresel.

Mire vágysz még, mit vársz még az élettől?
Pihensz eleget? Nyaralsz eleget? 
Van időd a számodra fontos, nem üzleti dolgokra? 
Hobbid, családod, vágyaid? 
Van időd magadra? 

Mennyi időt töltesz társaddal és gyermekeiddel? Ismered a számukra fontos dolgokat, gondolatokat az életben? Milyen a kapcsolatod velük? 
 
Tisztában vagy vele, mi az igazán fontos számodra? Titkos vágyaid vannak? Álmaid? A nyugdíjas évekre tervezett, álmodott elfoglaltságokhoz, biztosan meg kell öregedni? 
 
Minden szinten lehet fejlődni, mindig van tovább. Ez az út, ahol sokszor még a cél sem biztosan felismert és semmiképpen sem ugyanaz, mint másé. Egyéni erőfeszítést igényel, amelyen tapasztalatom szerint a coaching vagy coaching módszertanok támogatnak a legjobban maximális személyre szabottságuknál fogva.

Az elmúlt öt évben a késés, továbbá a rohanáshoz, túlvállaláshoz való viszonyom megváltozott. Sokkal jobban rendben vagyok vele. Folyamatos téma marad, van még - és talán mindig is lesz-  mit fejlődnöm, viszont csak saját indíttatásból, saját utamon teszem azt. 
 
Használok feladatmenedzser-, priorizálási módszereket, szoftvereket. Ezek alapján osztályozom a tennivalókat, fontos-sürgős dimenzióban, kibővítve a tudatos halasztás, törlés, delegálás lehetőségével. Halasztok továbbra is, csak tudatosabban. Elengedéssel, a következmények figyelembevételével. Ha pedig kevésbé tudatossá vagy fájdalmassá válik a halasztás, felülbírálom és újraszervezem, delegálom (megcsináltatom) vagy elvégzem a munkát. Örök egyensúlykeresés, folyamatos finomhangolás. 

A feladat listámon magas prioritással kaptak helyet a nem munka jellegű tennivalók, nyaralás, hobbik, tanulás, énidő, gondolatok, vágyak, kifejezendő gesztusok valaki felé. Kapcsolataim, kiemelten a kislányom.
 
Sokkal kevesebbet rohanok, és nem vállalom túl magam, nem stresszelek, nem vagyok szétszakadva. Nemet mondok, határt húzok üzletre, pénzre,  megbeszélésre, barátokra. Felfedeztem magam, igényeim, érzéseim, megtapasztaltam egy kiegyensúlyozottabb, ugyanakkor tágabb perspektívát. 
Csökkent, ritkult az időprés érzése és nem lep már meg olyan észrevétlenül, hamar fülön csípem.

Az Időprésben az üzlet téma keretében egy négy pillérből álló pár hónapos, vagy akár egy éves vállalkozóknak és vezetőknek szóló támogató programot nyújtok.